5. fejezet - Kibontakozó szerelem

Egy kicsit, illetve, hogy nagyon megkésve, de megérkezett az 5. rész. Remélem tetszeni fog.;D

- Na jó - mondtam - ez kész röhej.

- Nem az, csak egy híd. - felelte büszkén David. - Különben is fogadtunk.

- Nem nevezném fogadásnak, de részben igazad van. - ezt szomorúan mondtam ki, tényleg igaza van.

- De ha meghaladja a képességeidet - itt abbahagyta a mondatot.

- Rendben van. - sóhajtottam - ha annyira szeretnéd - s ezzel a lendülettel lementem hídba, majd kézenállásba felegyenesedtem, azután pedig talpra álltam. - Most boldog van? - kérdeztem nevetve.

- Igen. - felelte - határozottan az vagyok.

- Örülök - és miközben ezt kimondtam, leültem a földre.

David leült mellém, és csak néztünk egymás szemébe, amikor hirtelen megcsörrent a mobilom.

- Jake - mondtam elég hangosan, majd felvettem a telefont. Beszélhettünk úgy 10 percet, mikor végre sikerült letennem. David kérdőn nézett rám. Egyszer csak az az őrült ötletem támadt, hogy talán David is velem jöhetne arra a partyra, amire az imént telefonon kaptam meghívót. A telefonom órája szerint fél 8 volt. Bár csak 11-ig van kimenőnk, úgy gondoltam, hogy megéri elmenni, főleg ha David is jön. Legalább addig vele lehetek. Úr Isten, miket beszélek, hiszen nekem van pasim, úgy viselkedem, mint egy 12 éves tini lány, aki nem tudja eldönteni, hogy mit akar. Márpedig én tudom, vagyis tudtam. Már nem. Most vettem csak észre, hogy úgy sikerült elmerülöm a gondolataimban, hogy nem is figyeltem fel arra, hogy David már egy ideje kérdőn néz rám.

- Jake keresett - sikerült végre megszólalnom - azt mondta, hogy egy jó kis buli lesz két sarokra innen az egyik bárban. Meghívott. Én pedig most meghívlak téged is, persze csak ha van kedved.

- Szívesen megyek, úgyis régen láttam már Jake-t. Meg persze te is elég jó társaság vagy. - kacsintott kacéran.

Elmosolyodtam, és közöltem vele, hogy átöltözöm, mert hát 6 óra kemény edzés után voltam túl. Egy fürdő sem ártana kezdtem el agyalni. Abban egyeztünk meg Daviddel, hogy negyed óra múlva a tábor előtt találkozunk. Fogtam magam, és rohantam fel a szobámba, észre sem vettem, hogy majdnem nekimentem Ashleynek. 

- Hé nem látsz a szemedtől? Vannak ám mások is a folyosón - kiáltott utánam.

- Jaj bocsi! Biztos nem vettelek észre, olyanról még nem hallottál? - kiáltottam vissza, egy kicsit sem lassítva.

Máskor, ha beszólt, mindig úgy kellett lefogni, hogy ne tépjem meg, ugyanis mi nem voltunk azok a kimondott barátnők. Sőt. Mondjunk, ha belegondol az ember érthető, hogy két ellenfél soha nem lesz jó barát. Amikor ezt tisztáztam magammal, már a szobaajtó előtt álltam, és a zárral bíbelődtem. Amikor sikerült kinyitnom a zárat, megcéloztam a fürdőszobát, és teljes gőzzel a  zuhanykabinba vetettem magam. 2 perc alatt még életemben nem sikerült végeznek a fürdéssel, de ma igen. Ez az! Most jöhet a ruha kiválasztás. Volt valahol egy fekete pánt nélküli filteres koktélruhám. De hol?!

- Gyerünk Katherine! Gondolkozz! - sürgettem magam. - Igen, a bőröndben van.

Felvettem a ruhámat, kisbontottam, és kivasaltam a hajam, sminkeltem, mindezt 15 perc alatt! Sőt inkább 13. Amikor kinyitottam az ajtóm, az edzőnk állt előttem, aki éppen kopogni készült. Egy papírt nyomott a kezembe, a lelkemre kötötte, hogy vigyázzunk magunkra és hogy 11-re itt legyünk a táborban. Minden megígértem neki, megköszöntem a beosztással kapcsolatos lapot, amit kaptunk, és elviharoztam. 19:45- kor már David bókjait fogadtam a tábor előtt.

- Na akkor indulhatunk? - mosolygott rám azzal a pimaszul helyes mosolyával.

- Igen - mosolyogtam vissza rá.

Miközben elindultunk, elkezdtünk beszélgetni egymásról,  a családról és nem utolsó sorban szóbahozta Jake-et is.

- Jól megvagytok? - hallottam  a kérdését.

- Igen, eddig mindig jól megvoltunk. - válaszoltam.

- Menny ideje is vagytok már együtt? - érdeklődött tovább.

- Ma van, hogy 2 éve. - feleltem magabiztosan.

- Pont ma? - kérdezett vissza. - Akkor boldog évfordulót.

- Köszönjük - válaszoltam mosolyogva, s közbe belekaroltam a bal karjába, mert egy kisebb kavicsos rész következett, amit a magas sarkú cipőmmel együtt ki nem állhattunk. David csak rám nézett, és így mentünk tovább.  A következő 10 percet csendben tettük meg, miközben hallgattuk  a madarak csicsergését. A tengerpart mellett mentünk el éppen, amikor a cipőm sarka beleakadt valamibe és belesüppedt a homokba. Én úgy megijedtem, hogy átkaroltam David nyakát, és mindketten elnevettük magunkat. Ekkor feljött a hold, aki már csak egy csókolózó párt láthatott a tenger paron.