4. fejezet. - Az első próba

 Egy kicsit megkésve, de megérkezett a 4. rész. Remélem tetszeni fog. Kommentbe írj. :)

Amikor reggel felébredtem, olyan volt, mintha álmodnék. Sokszor álmodtam arról, hogy amikor felébredem, Jake ott van melledtem. Ez most valóság volt. Ő engem nézett, én pedig odafordultam hozzá.

- Jó reggelt!- mondta mosolyogva.

- Jó reggelt!- mosolyodtam el.

- Ma van a nagy nap. - folytatta Jake.

- Igen. Az első próba nagy dolog. Remélem jól sikerül. Mennyi az idő? - hadartam el.

- Ne aggódj jó lesz.  Amúgy fél kilenc- jött a válasz.

- Fél kilenc?! Te jó ég! - ugrottam ki az ágyból. - Kilenckor kezdődik a próba, és nem pont én szeretnék késni az elő próbáról. Hát te? - kérdeztem a még mindig ágyban fekvő Jake-t.

- Nyugi. Még van fél óránk. - mondta haláli nyugalommal.

- Fél óra?! Nekem egy is kevés, hogy elkészüljek. - vágtam hozzá.

- Rendben van. - nyögte ki és kimászott az ágyból.

- Akkor én rohanok - szóltam vissza neki már az ajtóból.

A feleletet már nem vártam meg, rohantam le a szobába, ahol legnagyobb meglepetésemre a már felöltözött Amandát találtam.

- Hát te? - kérdeztem nagyon meglepődve.

- Ma van az első próba. Nem akarok elkésni. Amúgy neked is jó reggelt. - s közben megölelt, és akkorát ásított, hogy meg kellett kapaszkodnom, nehogy bekapjon.

- Jó reggelt. - jelentettem ki. - Segíts, hogy mit vegyek fel- mondtam neki.

Amanda egy citromsárga pólót viselt, egy ugyanolyan színű cipővel és egy fekete rövidnadrágot. Én nem nagyon tudtam, mit vegyek fel, ezért szokásomhoz híven, odaálltam a szekrényem elé. Hosszas nézelődés után, egy fehér-fekete  pólóra esett a választásom, és egy Amandáéhoz hasonló fekete nadrágot vettem fel. Cipőnek egy szintén fekete balerina cipőt húztam a lábamra.

- Na ezzel megvolnánk - mondtam elégedetten - már csak a neheze van hátra.

- Akkor igyekezz! - mondta  Amanda - egyébként - tette hozzá - jól nézel ki.

- Te is - mosolyogtam a lányra.

A neheze alatt a sminkelést és a hajam helyén lévő szénaboglya rendbe hozását értettem. A hajam gyorsan kivasaltam, majd felkötöttem, sminknek pedig egy nagyon laza kis szempillaspirált, és egy kis szemceruzát használtam. A számra egy kevés átlátszó szájfényt kentem, majd a tükör előtt még kigyit bámészkodva  kijelentettem, hogy elkészültem.

- Akkor indulhatunk? - kérdezte Amanda már kevésbé álmosan.

- Igen. Induljunk. - mondtam boldogan, hogy negyed óra alatt készen lettem, ez igen Katherine.

A stúdió, ahol  a próbákat tarthattuk az udvar másik végén volt, szemben a szobákkal. Sajnos ki kellett mennünk a forróságba. Még csak háromnegyed kilenc van, de máris 27 °C.  Remek. Amikor beléptünk a stúdió épületébe, a légkondi hideg levegője megcsapott, és olyan jól esett, mint egy jeges fürdő. Úgy láttam, még nem mindenki gyűlt össze, ezért el kezdtem számolni. Kettő... négy... hat...nyolc... tíz...tizenkettő... tizennégy... tizenöt. Tehát még hárman hiányoznak. De kik? Körbenéztem, és mivel még mindig nem tudtam, feltettem a kérdést.

- Kik hiányoznak? - kérdeztem, egy kicsit hangosan, hogy figyeljenek rám.

Blair szólalt meg mellettem.

- Ben, Shophie és - egy kicsit habozott. - Meg még  Tyler.

- Köszönöm Blair. - mondtam kedvesen. - Akkor várunk.

Körülnéztem, és a szememmel Jake-t kerestem. Meg is találtam a sarokban, éppen telefonált. Ekkor eszembe jutott David. Te jó ég... mondd, hogy nem vele beszél. Kíváncsiságom határtalan, ennek Amanda is a tudatába van. Elindultam Jake felé, amikor Vicky ugrott ki elém, rám hozva a szívbajt.

- Hé, Kat. Tudod már a koreográfiát? - kérdezte izgatottan.

- Igen. - feleltem magabiztosan, és egy kicsit léptem hozzá, hogy megmutassam, hogy odébb állnék. Vicky nem vette az adást.

- Ne kezdjünk el addig is nyújtani, amíg meg nem érkeznek a többiek? - kérdezte.

- Milyen jó ötlet. - megnyugodtam, szabad az út. Amikor elindultam volna, láttam, hogy Jake letette a telefont. Csodás. Most kezdhetek kérdezősködni.

- Látom elkészültél - kezdtem, miközben átölelt. - Ki keresett ilyen korán?

- Igen. Nincs is korán. - nevette el magát. - Egyébként az egyik haverom. Mesélte, hogy múltkor összefutottatok.

- David? - kérdeztem, bár a választ tudtam.

- Igen, ő. Elmesélte a történetet, hogy megmentette a táskád. - közben nevetett. - Egyébként, üdvözöl, és azt mondta, hogy lehet, hogy ma beugrik.

- Hurrá. - gondoltam magamban. Ennek most örülök is meg nem is. Újra láthatom, ez már magában egy öröm, de nem követhetek el több olyan hibát, mint a múltkor. Amíg ezen agyaltam, megérkeztek a késők is.

- Örülök, hogy mindenki itt van- kezdtem hozzá a feladatomhoz - először mindenki nyújtson, mert nem szeretnék sérüléseket, most különösen nem.

Leültem Amanda mellé, és ráfeküdtem a térdemre. Ő megbökött, mire én felültem.

- Hm? - néztem rá kérdőn.

- Nem is mondtad, kitaláltad már a koreókat? - nézett rám kérdőn.

- Igen. - súgtam oda. - Az egyiknek a tavalyinak kell lennie, a másodikat ma elkezdem megtanítani,ez egy páros tánc lesz, a harmadikon még dolgoznom kell, de valamilyen hagyományos stílusúra gondoltam. De a harmadikat, még kidolgozom.

- Jakkel leszel párban? - kérdezte Amanda.

- Nem, egyenlőre egyedül, amíg nem tudom teljesen, addig nem táncolom el Jakkel. Utálok hibázni, hiszen tudod.

- Igen. Viszont a páros lépéseket együtt kell megcsinálnotok, külön nem megy.

- Tudom. - ezzel a lendülettel felálltam, és a csapathoz kezdtem bszélni. - A három koreó a következő lesz; A tavalyi táncunk lesz a nyitó tánc, főszám egy hagyományos tánc lesz, amit még ma átdolgozom, a záró szám egy páros  tánc lesz, amit mára gondoltam. Akkor lássuk a párokat. Amanda és Tyler, Vicky és Herry, Shophie és Ben, Blair és Martin, Emily és Marc, végül én és Jake. A többiek egyénileg táncolnak, először nekik tanítom meg a lépéseket, de legelőször, a térformát nézzük meg. A hátsó sor; Lisa, Will, Vanessa. Az előttük állók; Cara, Jeremy, Eliza. Az előttük lévő párosok; Herry és Vicky, Marc és Emily, Ben és Shophie. És végül az első sor; Amanda és Tyler, Jake és én, majd Balir és Martin. Mindenki jegyezze meg a helyét! A párosok leülhetnek, az egyéniek maradnak.

Odamentem a zenelejátszóhoz, és betettem a CD-m. A páros tánchoz, Nicki Minaj - Starships című dalát választottam. Megkértem Amandát, hogy majd ha szólok indítsa el a zenét. Odaálltam az egyén táncosok elé.

- Először meg szeretném mutatni a táncot, nem lesz nehéz, a legtöbb elemet már többször is alkalmaztuk. Amanda indíthatod. - szóltam oda a lányhoz.

A zene megszólalt, én pedig el kezdtem táncolni, a szívemből. A színpad volt az a hely, ahol otthon éreztem magam. A stúdióban néma csend volt. Mindenki engem nézett, én pedig a legjobbat hoztam ki magamból. Amikor vége lett a számnak, akkor kezdődött csak el igazán a próba. Én pedig elkezdtem magyarázni a lépéseket.

- Rendben, akkor az első ütem alatt hátra ugrás, kéz fent, majd leguggolunk, felállunk, a jobb kéz csípőn. Lássuk. Remek. Akkor nézzük a következő ütemet.

Fél óra múlva

- Akkor had nézzem meg az egészet eddig, zenére. Öt, hat, hét nyolc. - A tánc nagyon jól sikerült, egy két apróbb bökkenővel, csodásan ment a számunk. - Ez igen. Ügyesek voltatok. Irány nyújtani, a párokat kérném a színpadra. - intettem nekik mosolyogva.

A felállás nem ment zökkenő mentesen, mivel két pár összecserélte a helyét, de őket leszámítva, mindenki tudta, hol a helye.

- Először megmutatom a lányok feladatát, figyeljetek. Emily, elindítanád a zenét? - kiáltottam oda hozzá. Ő felpattant, és bekapcsolta. Nem sokkal később, már a lányok tudták a feladatukat, most a fiúk jönnek, gondoltam magamban. Egy fél óra múlva, már ők is tudták mi a dolguk. Most jön a legnehezebb része, párokban kell elpróbálni. Ahogy mindig is tenni szoktam, kiálltam, hogy megnézzem, a nézőtérről majd hogy fest az egész. Pár hiba azért még akad, és most nagyon enyhén fejeztem ki magam. De ez az első próbánk, még csak kedd van, és mi már mind itt próbálunk, a két hét múlva pénteken megrendezendő nagy versenyre. A következő lépés, az hogy én is beálljak, és Jake-kel elpróbáljam a számot. Ezért hát én is beálltam a helyemre.

- Ne haragudj, ha elrontom. - súgtam oda Jake-nek.

- Nem dől össze a világ- mosolygott, miközben felelt. - amúgy is lesz még sok próbánk.

- Oké. Emily elindítanád. - kiáltottam át a stúdió másik végébe.

A zene megszólalt, én pedig az elő lépésnél ráugrottam Jake lábára. Ezen én lepődtem meg a legjobban, de azért folytattam a táncot, mintha mi sem történt volna. Az első körzésnél, szegény Jake kapott egy nem szándékos, bár meglehetősen erős pofont. A tánc végére vagy száz hibát vétettem, ezért úgy döntöttem, hogy bent maradok és egy kicsit gyakorlok délután. Bár a többiek hívtak, hogy  menjek velük moziba, mert hogy mindenki elmegy, nem akarnak nélkülem, de én kitartottam az álláspontom mellett...

Pár óra múlva

- Hatalmas hibát követsz el, ez egy oltári jó film. - győzködött Amanda még a csapat indulása előtt.

- Nem baj, még nincs kész a második koreó, tudod, hogy azt szeretem, hogyha már minden megvan, és már csak gyakorolni kell. - feleltem magabiztosan.

Közben Jake is odajött, és próbált győzködni, hogy mindenki jön, menjek én is, de ez hiábavaló volt. Én már döntöttem.

- Akkor sziasztok. - mondtam, majd elindultam a stúdió felé.

- Szia.. szia... nagy hiba kihagyni... szia... azért pihenj is... - hallottam a kiáltásokat egyre messzebbről.

Amikor beértem a stúdióba, levetettem magam a földre, mert iszonyúan elfáradtam, de tíz perc után, felkeltem, és nekiálltam gyakorolni, mivel ma egész nap a miénk a stúdió. Ebédet ettem, tehát nem voltam éhes, most mennie kell a páros táncnak. Legnagyobb meglepetésemre, simán eltáncoltam, többször is egymás után. Lehet, hogy délelőtt, még nem tudtam ennyire, mert most nagyon jól ment. Csakhogy ez így nem az igazi, ehhez kellene egy partner is. Csak most vettem észre, hogy hangosan beszélek, de ami legjobban meglepett, az nem ez volt, hanem az, hogy egy hang szólalt meg a hátam mögül.

- Hát ha úgy vesszük - szólt a hang - itt akad egy partner.

Megfordultam és David állt előttem, sármos vigyorával. Egy pillanatig meg sem tudtam szólalni, de amikor egy kicsit felengedett a szájzáram, e következőket nyögtem ki.

- Hát te meg? - kérdeztem egy kicsit még lefagyva. - Mióta vagy itt, vagy ami még fontosabb, mióta figyelsz?

- Úgy fél órája, amúgy tök jó ez a koreográfia, de ahogy hallottam, és kivettem a táncodból - itt megállt, és vigyorgott - ez egy páros tánc lenne. Nem igaz?

- De igen. - feleltem. Csakhogy a többiek nincsenek itt.

- Viszont én itt vagyok, ha esetleg kellene egy táncpartner. - kacsintott rám.

- Tudod mit - jelentettem ki magabiztosan - ha tényleg táncolni akarsz, akkor gyere, de nem lesz könnyű, egyébként meg a próbán, Jake-kel sem tudtam eltáncolni, úgyhogy ha veled eltáncolom, akkor lemegyek hídba. - hadartam el.

- Rendben, áll az alku. - mosolyodott el.

- De te még a koreót sem tudod, azt is meg kell tanulnod - világosítottam fel.

- Ne aggódj, régen táncoltam, majd rögtönözök, te meg csak csinált, amit kell. - jelentette ki büszkén.

Odamentem a lejátszóhoz, elindítottam a zenét, és elkezdtem táncolni Daviddel. Csodálatos volt, és szuperül is ment, úgy éreztem, hogy ő vezet, mikor még a táncot sem tudja. A szám végén a derekamhoz nyúlt, és mint egy seprűvel éppen csak fel nem törölte velem a padlót. Amikor végre megint egyenesen álltam, megfordított, majd megszólalt.

- Na lássuk azt a hidat - s közben mindketten nevettünk.