1. Fejezet - A tábor

Hali meghoztam az első fejezetet! Remélem tetszeni fog. Jöhetek  a vélemények kommentbe! :)

A színfalak mögött sorakoztunk, és vártuk, hogy a hangosbemondóba meghalljuk a csapatunk nevét. A hangfalban egyszer csak meghallottuk: "A következő fellépő csapat nem más mint a Sharks." Bevonulás, nagy csend, mindenki figyel, amikor a Gold Tigers csapatkapitánya, Ashley felugrott a színpadra és a mikrofonba belekiabálta: "A Sharks, az örök vesztes... Nézzenek csak rájuk... Kész röhej az egész csapat..." Én kiabálni szerettem volna, hogy ez nem igaz, de egy hang sem jött ki a torkomon....

Hirtelen felültem az ágyban. Egy újabb rémálom. Nem, ez nem fog megtörténni, idén győztesek leszünk, bármibe is kerül. Ashley nem tehet semmit, mi győzni fogunk... Több mint 2 éve vagyok a pom-pom csapat vezetője, és idén mindenkit legyőzünk. Nem hiába utaztunk el ilyen messzire, a tavalyi vereséget meg kell bosszulnunk. A mellettem lévő ágyon Amanda feküdt, ő a legjobb barátom, szinte együtt nőttünk fel. Amandának hosszú szőke haja volt, nem szerette vasalni, ezért hullámosan omlott a vállára és lógott le a háta közepéig. A csapatban mindenkit szeretek, de Amanda a legjobb barátnőm, vele beszéltem meg mindent, és világ életemben benne bíztam meg a legjobban.

Ebben a pillanatban ránéztem  az órára:

- Úristen! Még csak 8 óra? Normál esetben  még az igazak álmát alszom ilyenkor.

A kiáltások túl nagyra sikeredett, ezért  a szomszédos ágyon alvó Amanda ijedten felült.

-Mi van veled? Szívrohamot kaptam.- súgta oda.

-Bocsi. Minden rendben. Csak nagyon izgulok.-nyugtattam meg.

-Jól van. De ha hajnalok-hajnalán felkelsz, és kiabálsz attól még nem nyer a csapat,-majd álmosan   folytatta- és hulla fáradtan semmit sem érünk a csapat kapitányunkkal. Aludj vissza Kat.

Persze, Amanda könnyen beszél, nem az ő feladata betanítani egy ütős, és tuti befutó koreográfiát. Tessék aludni Katherine, nyugtattam magam, de tudtam, hogy csak időpocsékolás, hiszen úgysem fogok elaludni. Legnagyobb meglepetésemre, az álomszuszék Amanda odafordult hozzám.

- Én is izgulok, még az alvás sem megy. Kitaláltad már a koreót?

- Folyamatosan azon töröm az agyam.-feleltem kicsit elszomorodva, hogy nem tudom azt felelni,  hogy "Persze Amanda, már mindent kitaláltam."

-Neked vannak a legjobb ötleteid, ne gyötörd magad. A versenyig még két hét, azért utaztunk ide, hogy egy kicsit szórakozzunk. Itt a medence a kertben, a röpi pálya is csak ránk vár, ez nem egy zárda, ez egy tábor.

-Tudom-vágtam rá duzzogva.-Pont úgy mint tavaly.

-Pontosan. Katherine, nyerni foguk.

-Igen, remélem a többiek is olyan komolyan gondolják azt az egészet, mint én.

Amanda felköhögött...

-Mint mi.-javítottam ki magam.

-Na ki az ágyból, és irány a medence.

Amanda igen magabiztos volt, ezért inkább nem mondtam semmit, csak kikászálódtam az ágyból. Egy hang nélkül felvettem a pöttyös fürdőruhám, felkötöttem a hátamat verdeső sötétbarna hajam és a törölközőmmel a kezemben Amanda elé álltam. Az ő fürdőruhája ugyanolyan színű volt, mint az enyém. Tavaly vettük a tábor előtt. Majd Amanda elé álltam, és rászóltam az álmodozó lányra:

-Mehetünk.

Ahogy ezt kimondtam az ajtó felől kiabálást hallottam, és az egyszer csak befutott a pimaszul jóképű Tyler és a kicsit gyerekes, bár izmos Harry. Szó nélkül felkaptak, és megindultak velünk kifelé. Úgy meglepődtem, hogy sikítani is elfelejtettem, pedig sikításban verhetetlen vagyok. Engem Tyler vitt kifelé a szobából, Amandát pedig Harry kapta fel.

-Álljunk csak meg, hová is megyünk?-kérdeztem a megrökönyödéstől még kicsi halkan.

-Az meglepi drágáim, az meglepi.

Drágáim? Tyler-nek mi baj lett...? Még akkor sem voltam neki a drágája, mikor együtt voltunk. Valamire készülnek, csak tudnám, hogy mire?! Amikor észbe kaptam, már a kertben jártunk, és a medence felé közeledtünk. Jaj ne! Ha tetszik ha nem a medencében fogok landolni, ezért ledobtam a törölközőm. A következő pillanatban már a víz alatt kapálóztam. Amikor végre felbukkantam, Amanda mellettem bukkant ki a vízből, és egész csapatom előttem állt, és ezt kiabálta:

- Jó reggelt álomszuszékok. Kat, kezdhetjük a reggeli edzést?

-Nem!-kiáltottam. Láttam rajtuk, hogy azt hiszik, hogy mérges vagyok, pedig egy kicsit sem. Amandával összenéztünk, és a kezünket nyújtottuk, hogy húzzanak ki. Persze min egyből berántottuk őket a vízbe,és elkiáltottuk magukat.

-Medencebuli!-kiáltottuk, mire ők megrökönyödve ránk néztek.-Figyeljetek- folytattam- tudom, hogy két hét múlva verseny, és azt is tudom, hogy utáljátok a reggeli edzés, ezért úgy döntöttem, hogy ma, és csak is ma inkább szórakozunk egy kicsi. Felfedezzük a helyet, megnézzük, melyik csapatokra számíthatunk mint ellenfél, és holnaptól jön a kemény munka. Mintha mindenki erre várt volna beugrottak a medencébe, és élvezték, hogy együtt vagyunk, hogy jól szórakozunk. Két éve keményem dolgozunk, úgy gondolom, hogy megérdemeljük a kikapcsolódást. De csak ma. Úgyis ki kell dolgoznom a koreográfiát, most pedig úszom egyet...