5. fejezet - Kibontakozó szerelem

Egy kicsit, illetve, hogy nagyon megkésve, de megérkezett az 5. rész. Remélem tetszeni fog.;D

- Na jó - mondtam - ez kész röhej.

- Nem az, csak egy híd. - felelte büszkén David. - Különben is fogadtunk.

- Nem nevezném fogadásnak, de részben igazad van. - ezt szomorúan mondtam ki, tényleg igaza van.

- De ha meghaladja a képességeidet - itt abbahagyta a mondatot.

- Rendben van. - sóhajtottam - ha annyira szeretnéd - s ezzel a lendülettel lementem hídba, majd kézenállásba felegyenesedtem, azután pedig talpra álltam. - Most boldog van? - kérdeztem nevetve.

- Igen. - felelte - határozottan az vagyok.

- Örülök - és miközben ezt kimondtam, leültem a földre.

David leült mellém, és csak néztünk egymás szemébe, amikor hirtelen megcsörrent a mobilom.

- Jake - mondtam elég hangosan, majd felvettem a telefont. Beszélhettünk úgy 10 percet, mikor végre sikerült letennem. David kérdőn nézett rám. Egyszer csak az az őrült ötletem támadt, hogy talán David is velem jöhetne arra a partyra, amire az imént telefonon kaptam meghívót. A telefonom órája szerint fél 8 volt. Bár csak 11-ig van kimenőnk, úgy gondoltam, hogy megéri elmenni, főleg ha David is jön. Legalább addig vele lehetek. Úr Isten, miket beszélek, hiszen nekem van pasim, úgy viselkedem, mint egy 12 éves tini lány, aki nem tudja eldönteni, hogy mit akar. Márpedig én tudom, vagyis tudtam. Már nem. Most vettem csak észre, hogy úgy sikerült elmerülöm a gondolataimban, hogy nem is figyeltem fel arra, hogy David már egy ideje kérdőn néz rám.

- Jake keresett - sikerült végre megszólalnom - azt mondta, hogy egy jó kis buli lesz két sarokra innen az egyik bárban. Meghívott. Én pedig most meghívlak téged is, persze csak ha van kedved.

- Szívesen megyek, úgyis régen láttam már Jake-t. Meg persze te is elég jó társaság vagy. - kacsintott kacéran.

Elmosolyodtam, és közöltem vele, hogy átöltözöm, mert hát 6 óra kemény edzés után voltam túl. Egy fürdő sem ártana kezdtem el agyalni. Abban egyeztünk meg Daviddel, hogy negyed óra múlva a tábor előtt találkozunk. Fogtam magam, és rohantam fel a szobámba, észre sem vettem, hogy majdnem nekimentem Ashleynek. 

- Hé nem látsz a szemedtől? Vannak ám mások is a folyosón - kiáltott utánam.

- Jaj bocsi! Biztos nem vettelek észre, olyanról még nem hallottál? - kiáltottam vissza, egy kicsit sem lassítva.

Máskor, ha beszólt, mindig úgy kellett lefogni, hogy ne tépjem meg, ugyanis mi nem voltunk azok a kimondott barátnők. Sőt. Mondjunk, ha belegondol az ember érthető, hogy két ellenfél soha nem lesz jó barát. Amikor ezt tisztáztam magammal, már a szobaajtó előtt álltam, és a zárral bíbelődtem. Amikor sikerült kinyitnom a zárat, megcéloztam a fürdőszobát, és teljes gőzzel a  zuhanykabinba vetettem magam. 2 perc alatt még életemben nem sikerült végeznek a fürdéssel, de ma igen. Ez az! Most jöhet a ruha kiválasztás. Volt valahol egy fekete pánt nélküli filteres koktélruhám. De hol?!

- Gyerünk Katherine! Gondolkozz! - sürgettem magam. - Igen, a bőröndben van.

Felvettem a ruhámat, kisbontottam, és kivasaltam a hajam, sminkeltem, mindezt 15 perc alatt! Sőt inkább 13. Amikor kinyitottam az ajtóm, az edzőnk állt előttem, aki éppen kopogni készült. Egy papírt nyomott a kezembe, a lelkemre kötötte, hogy vigyázzunk magunkra és hogy 11-re itt legyünk a táborban. Minden megígértem neki, megköszöntem a beosztással kapcsolatos lapot, amit kaptunk, és elviharoztam. 19:45- kor már David bókjait fogadtam a tábor előtt.

- Na akkor indulhatunk? - mosolygott rám azzal a pimaszul helyes mosolyával.

- Igen - mosolyogtam vissza rá.

Miközben elindultunk, elkezdtünk beszélgetni egymásról,  a családról és nem utolsó sorban szóbahozta Jake-et is.

- Jól megvagytok? - hallottam  a kérdését.

- Igen, eddig mindig jól megvoltunk. - válaszoltam.

- Menny ideje is vagytok már együtt? - érdeklődött tovább.

- Ma van, hogy 2 éve. - feleltem magabiztosan.

- Pont ma? - kérdezett vissza. - Akkor boldog évfordulót.

- Köszönjük - válaszoltam mosolyogva, s közbe belekaroltam a bal karjába, mert egy kisebb kavicsos rész következett, amit a magas sarkú cipőmmel együtt ki nem állhattunk. David csak rám nézett, és így mentünk tovább.  A következő 10 percet csendben tettük meg, miközben hallgattuk  a madarak csicsergését. A tengerpart mellett mentünk el éppen, amikor a cipőm sarka beleakadt valamibe és belesüppedt a homokba. Én úgy megijedtem, hogy átkaroltam David nyakát, és mindketten elnevettük magunkat. Ekkor feljött a hold, aki már csak egy csókolózó párt láthatott a tenger paron.

4. fejezet. - Az első próba

 Egy kicsit megkésve, de megérkezett a 4. rész. Remélem tetszeni fog. Kommentbe írj. :)

Amikor reggel felébredtem, olyan volt, mintha álmodnék. Sokszor álmodtam arról, hogy amikor felébredem, Jake ott van melledtem. Ez most valóság volt. Ő engem nézett, én pedig odafordultam hozzá.

- Jó reggelt!- mondta mosolyogva.

- Jó reggelt!- mosolyodtam el.

- Ma van a nagy nap. - folytatta Jake.

- Igen. Az első próba nagy dolog. Remélem jól sikerül. Mennyi az idő? - hadartam el.

- Ne aggódj jó lesz.  Amúgy fél kilenc- jött a válasz.

- Fél kilenc?! Te jó ég! - ugrottam ki az ágyból. - Kilenckor kezdődik a próba, és nem pont én szeretnék késni az elő próbáról. Hát te? - kérdeztem a még mindig ágyban fekvő Jake-t.

- Nyugi. Még van fél óránk. - mondta haláli nyugalommal.

- Fél óra?! Nekem egy is kevés, hogy elkészüljek. - vágtam hozzá.

- Rendben van. - nyögte ki és kimászott az ágyból.

- Akkor én rohanok - szóltam vissza neki már az ajtóból.

A feleletet már nem vártam meg, rohantam le a szobába, ahol legnagyobb meglepetésemre a már felöltözött Amandát találtam.

- Hát te? - kérdeztem nagyon meglepődve.

- Ma van az első próba. Nem akarok elkésni. Amúgy neked is jó reggelt. - s közben megölelt, és akkorát ásított, hogy meg kellett kapaszkodnom, nehogy bekapjon.

- Jó reggelt. - jelentettem ki. - Segíts, hogy mit vegyek fel- mondtam neki.

Amanda egy citromsárga pólót viselt, egy ugyanolyan színű cipővel és egy fekete rövidnadrágot. Én nem nagyon tudtam, mit vegyek fel, ezért szokásomhoz híven, odaálltam a szekrényem elé. Hosszas nézelődés után, egy fehér-fekete  pólóra esett a választásom, és egy Amandáéhoz hasonló fekete nadrágot vettem fel. Cipőnek egy szintén fekete balerina cipőt húztam a lábamra.

- Na ezzel megvolnánk - mondtam elégedetten - már csak a neheze van hátra.

- Akkor igyekezz! - mondta  Amanda - egyébként - tette hozzá - jól nézel ki.

- Te is - mosolyogtam a lányra.

A neheze alatt a sminkelést és a hajam helyén lévő szénaboglya rendbe hozását értettem. A hajam gyorsan kivasaltam, majd felkötöttem, sminknek pedig egy nagyon laza kis szempillaspirált, és egy kis szemceruzát használtam. A számra egy kevés átlátszó szájfényt kentem, majd a tükör előtt még kigyit bámészkodva  kijelentettem, hogy elkészültem.

- Akkor indulhatunk? - kérdezte Amanda már kevésbé álmosan.

- Igen. Induljunk. - mondtam boldogan, hogy negyed óra alatt készen lettem, ez igen Katherine.

A stúdió, ahol  a próbákat tarthattuk az udvar másik végén volt, szemben a szobákkal. Sajnos ki kellett mennünk a forróságba. Még csak háromnegyed kilenc van, de máris 27 °C.  Remek. Amikor beléptünk a stúdió épületébe, a légkondi hideg levegője megcsapott, és olyan jól esett, mint egy jeges fürdő. Úgy láttam, még nem mindenki gyűlt össze, ezért el kezdtem számolni. Kettő... négy... hat...nyolc... tíz...tizenkettő... tizennégy... tizenöt. Tehát még hárman hiányoznak. De kik? Körbenéztem, és mivel még mindig nem tudtam, feltettem a kérdést.

- Kik hiányoznak? - kérdeztem, egy kicsit hangosan, hogy figyeljenek rám.

Blair szólalt meg mellettem.

- Ben, Shophie és - egy kicsit habozott. - Meg még  Tyler.

- Köszönöm Blair. - mondtam kedvesen. - Akkor várunk.

Körülnéztem, és a szememmel Jake-t kerestem. Meg is találtam a sarokban, éppen telefonált. Ekkor eszembe jutott David. Te jó ég... mondd, hogy nem vele beszél. Kíváncsiságom határtalan, ennek Amanda is a tudatába van. Elindultam Jake felé, amikor Vicky ugrott ki elém, rám hozva a szívbajt.

- Hé, Kat. Tudod már a koreográfiát? - kérdezte izgatottan.

- Igen. - feleltem magabiztosan, és egy kicsit léptem hozzá, hogy megmutassam, hogy odébb állnék. Vicky nem vette az adást.

- Ne kezdjünk el addig is nyújtani, amíg meg nem érkeznek a többiek? - kérdezte.

- Milyen jó ötlet. - megnyugodtam, szabad az út. Amikor elindultam volna, láttam, hogy Jake letette a telefont. Csodás. Most kezdhetek kérdezősködni.

- Látom elkészültél - kezdtem, miközben átölelt. - Ki keresett ilyen korán?

- Igen. Nincs is korán. - nevette el magát. - Egyébként az egyik haverom. Mesélte, hogy múltkor összefutottatok.

- David? - kérdeztem, bár a választ tudtam.

- Igen, ő. Elmesélte a történetet, hogy megmentette a táskád. - közben nevetett. - Egyébként, üdvözöl, és azt mondta, hogy lehet, hogy ma beugrik.

- Hurrá. - gondoltam magamban. Ennek most örülök is meg nem is. Újra láthatom, ez már magában egy öröm, de nem követhetek el több olyan hibát, mint a múltkor. Amíg ezen agyaltam, megérkeztek a késők is.

- Örülök, hogy mindenki itt van- kezdtem hozzá a feladatomhoz - először mindenki nyújtson, mert nem szeretnék sérüléseket, most különösen nem.

Leültem Amanda mellé, és ráfeküdtem a térdemre. Ő megbökött, mire én felültem.

- Hm? - néztem rá kérdőn.

- Nem is mondtad, kitaláltad már a koreókat? - nézett rám kérdőn.

- Igen. - súgtam oda. - Az egyiknek a tavalyinak kell lennie, a másodikat ma elkezdem megtanítani,ez egy páros tánc lesz, a harmadikon még dolgoznom kell, de valamilyen hagyományos stílusúra gondoltam. De a harmadikat, még kidolgozom.

- Jakkel leszel párban? - kérdezte Amanda.

- Nem, egyenlőre egyedül, amíg nem tudom teljesen, addig nem táncolom el Jakkel. Utálok hibázni, hiszen tudod.

- Igen. Viszont a páros lépéseket együtt kell megcsinálnotok, külön nem megy.

- Tudom. - ezzel a lendülettel felálltam, és a csapathoz kezdtem bszélni. - A három koreó a következő lesz; A tavalyi táncunk lesz a nyitó tánc, főszám egy hagyományos tánc lesz, amit még ma átdolgozom, a záró szám egy páros  tánc lesz, amit mára gondoltam. Akkor lássuk a párokat. Amanda és Tyler, Vicky és Herry, Shophie és Ben, Blair és Martin, Emily és Marc, végül én és Jake. A többiek egyénileg táncolnak, először nekik tanítom meg a lépéseket, de legelőször, a térformát nézzük meg. A hátsó sor; Lisa, Will, Vanessa. Az előttük állók; Cara, Jeremy, Eliza. Az előttük lévő párosok; Herry és Vicky, Marc és Emily, Ben és Shophie. És végül az első sor; Amanda és Tyler, Jake és én, majd Balir és Martin. Mindenki jegyezze meg a helyét! A párosok leülhetnek, az egyéniek maradnak.

Odamentem a zenelejátszóhoz, és betettem a CD-m. A páros tánchoz, Nicki Minaj - Starships című dalát választottam. Megkértem Amandát, hogy majd ha szólok indítsa el a zenét. Odaálltam az egyén táncosok elé.

- Először meg szeretném mutatni a táncot, nem lesz nehéz, a legtöbb elemet már többször is alkalmaztuk. Amanda indíthatod. - szóltam oda a lányhoz.

A zene megszólalt, én pedig el kezdtem táncolni, a szívemből. A színpad volt az a hely, ahol otthon éreztem magam. A stúdióban néma csend volt. Mindenki engem nézett, én pedig a legjobbat hoztam ki magamból. Amikor vége lett a számnak, akkor kezdődött csak el igazán a próba. Én pedig elkezdtem magyarázni a lépéseket.

- Rendben, akkor az első ütem alatt hátra ugrás, kéz fent, majd leguggolunk, felállunk, a jobb kéz csípőn. Lássuk. Remek. Akkor nézzük a következő ütemet.

Fél óra múlva

- Akkor had nézzem meg az egészet eddig, zenére. Öt, hat, hét nyolc. - A tánc nagyon jól sikerült, egy két apróbb bökkenővel, csodásan ment a számunk. - Ez igen. Ügyesek voltatok. Irány nyújtani, a párokat kérném a színpadra. - intettem nekik mosolyogva.

A felállás nem ment zökkenő mentesen, mivel két pár összecserélte a helyét, de őket leszámítva, mindenki tudta, hol a helye.

- Először megmutatom a lányok feladatát, figyeljetek. Emily, elindítanád a zenét? - kiáltottam oda hozzá. Ő felpattant, és bekapcsolta. Nem sokkal később, már a lányok tudták a feladatukat, most a fiúk jönnek, gondoltam magamban. Egy fél óra múlva, már ők is tudták mi a dolguk. Most jön a legnehezebb része, párokban kell elpróbálni. Ahogy mindig is tenni szoktam, kiálltam, hogy megnézzem, a nézőtérről majd hogy fest az egész. Pár hiba azért még akad, és most nagyon enyhén fejeztem ki magam. De ez az első próbánk, még csak kedd van, és mi már mind itt próbálunk, a két hét múlva pénteken megrendezendő nagy versenyre. A következő lépés, az hogy én is beálljak, és Jake-kel elpróbáljam a számot. Ezért hát én is beálltam a helyemre.

- Ne haragudj, ha elrontom. - súgtam oda Jake-nek.

- Nem dől össze a világ- mosolygott, miközben felelt. - amúgy is lesz még sok próbánk.

- Oké. Emily elindítanád. - kiáltottam át a stúdió másik végébe.

A zene megszólalt, én pedig az elő lépésnél ráugrottam Jake lábára. Ezen én lepődtem meg a legjobban, de azért folytattam a táncot, mintha mi sem történt volna. Az első körzésnél, szegény Jake kapott egy nem szándékos, bár meglehetősen erős pofont. A tánc végére vagy száz hibát vétettem, ezért úgy döntöttem, hogy bent maradok és egy kicsit gyakorlok délután. Bár a többiek hívtak, hogy  menjek velük moziba, mert hogy mindenki elmegy, nem akarnak nélkülem, de én kitartottam az álláspontom mellett...

Pár óra múlva

- Hatalmas hibát követsz el, ez egy oltári jó film. - győzködött Amanda még a csapat indulása előtt.

- Nem baj, még nincs kész a második koreó, tudod, hogy azt szeretem, hogyha már minden megvan, és már csak gyakorolni kell. - feleltem magabiztosan.

Közben Jake is odajött, és próbált győzködni, hogy mindenki jön, menjek én is, de ez hiábavaló volt. Én már döntöttem.

- Akkor sziasztok. - mondtam, majd elindultam a stúdió felé.

- Szia.. szia... nagy hiba kihagyni... szia... azért pihenj is... - hallottam a kiáltásokat egyre messzebbről.

Amikor beértem a stúdióba, levetettem magam a földre, mert iszonyúan elfáradtam, de tíz perc után, felkeltem, és nekiálltam gyakorolni, mivel ma egész nap a miénk a stúdió. Ebédet ettem, tehát nem voltam éhes, most mennie kell a páros táncnak. Legnagyobb meglepetésemre, simán eltáncoltam, többször is egymás után. Lehet, hogy délelőtt, még nem tudtam ennyire, mert most nagyon jól ment. Csakhogy ez így nem az igazi, ehhez kellene egy partner is. Csak most vettem észre, hogy hangosan beszélek, de ami legjobban meglepett, az nem ez volt, hanem az, hogy egy hang szólalt meg a hátam mögül.

- Hát ha úgy vesszük - szólt a hang - itt akad egy partner.

Megfordultam és David állt előttem, sármos vigyorával. Egy pillanatig meg sem tudtam szólalni, de amikor egy kicsit felengedett a szájzáram, e következőket nyögtem ki.

- Hát te meg? - kérdeztem egy kicsit még lefagyva. - Mióta vagy itt, vagy ami még fontosabb, mióta figyelsz?

- Úgy fél órája, amúgy tök jó ez a koreográfia, de ahogy hallottam, és kivettem a táncodból - itt megállt, és vigyorgott - ez egy páros tánc lenne. Nem igaz?

- De igen. - feleltem. Csakhogy a többiek nincsenek itt.

- Viszont én itt vagyok, ha esetleg kellene egy táncpartner. - kacsintott rám.

- Tudod mit - jelentettem ki magabiztosan - ha tényleg táncolni akarsz, akkor gyere, de nem lesz könnyű, egyébként meg a próbán, Jake-kel sem tudtam eltáncolni, úgyhogy ha veled eltáncolom, akkor lemegyek hídba. - hadartam el.

- Rendben, áll az alku. - mosolyodott el.

- De te még a koreót sem tudod, azt is meg kell tanulnod - világosítottam fel.

- Ne aggódj, régen táncoltam, majd rögtönözök, te meg csak csinált, amit kell. - jelentette ki büszkén.

Odamentem a lejátszóhoz, elindítottam a zenét, és elkezdtem táncolni Daviddel. Csodálatos volt, és szuperül is ment, úgy éreztem, hogy ő vezet, mikor még a táncot sem tudja. A szám végén a derekamhoz nyúlt, és mint egy seprűvel éppen csak fel nem törölte velem a padlót. Amikor végre megint egyenesen álltam, megfordított, majd megszólalt.

- Na lássuk azt a hidat - s közben mindketten nevettünk.

3. fejezet - A meglepetések sorozata

Meghoztam a harmadik részt. :) Remélem tetszeni fog. Írd meg a véleményed.!

Csak álltam, és néztem a szemébe. Mintha minden ami körülöttünk volt megszűnt volna, csak ő volt és én. A hajam a vásárlásra kibontottam, így a pajkos szellő szabadon játszogathatott vele. Egy hajtincset az arcomba fújt, és ő, ő akinek még a nevét sem tudom, kinyújtotta a kezét, és eltűrte a hajam. Én ekkor végre le tudtam venni róla a szemem, és ki tudtam nyitni a szám.

- Köszönöm. - mondtam egy kicsit szégyenkezve, mivel olyan hosszú ideig le sem vettem róla a szemem.

- Ugyan, zavart a szabad kilátásba. - válaszolt szórakozottan.

Hirtelen nem értettem, hogy most miről is van szó!? Hát persze, a hajam!

- Úgy értem a táskát köszönöm. - mondtam, s közben egy kicsit elnevettem magam.

- Nincs mit! - most már ő is nevetett. - Egyébként kinek is szereztem vissza a táskáját?

- Katherine vagyok - mosolyogtam. - Én kinek köszönhetem a kedvességét?

- Én David vagyok. Örülök, a véletlen találkozásnak. - s közben visszaadta a táskám.

- Én szintén. - válaszoltam. - Most viszont, sajnálom, de mennem kell, várnak a barátnőim.

Miközben beszélgetünk, a csajok kijöttek az üzletből, de én észre sem vettem őket, amíg Blair oda nem jött hozzánk.

- Sziasztok. Mehetünk.

- Ööö.. Igen persze. - bár egy kicsit haboztam még, de nagy nehezen rávettem magam a mozdulásra, ám eközben Blair, szóba elegyedett Daviddel.

- Ti ismeritek egymást Katherinnel? - hangzott el Blair szájából a kérdés.

- Hát.. - David egy kicsit gondolkodott. - most ismertük meg egymást. Katnek el akarták lopni a táskáját, de én közbeléptem.

De ő közbelépett... Hagytam magam egy kicsit álmodozni. Aztán észrevettem, hogy miközben Blairrel beszél, David le sem veszi rólam a szemét.

- Ó, te vagy a nagy megmentő. - áradozott Blair. - Csak tudod az a bökkenő, hogy Katherinnek van pasija. Képzeld éppen ma vannak együtt két éve. Én viszont szabad vagyok. - Blair gonoszan mosolygott, de David még mindig engem nézet, majd megszólalt.

- Értem- mondta, de egy kicsit sem változott meg az igen jóképű arcának kifejezése.

- Viszont, nekünk mennünk kell. - mondtam ki nehéz szívvel, mivel már Amanda intett a butik elől. - De még egyszer is köszönöm a segítségedet. - néztem Davidre.

- Máskor is szívesen segítek, ha kell. - majd rám kacsintott, és kicsit közelebb hajolt, hogy Blair ne érthesse, amit mondani akar, legalábbis én ezt gondolom. - Ha újra látni szeretnélek, mit kell tennem? - kérdezte, nagyon magabiztosan.

Ismét elnevettem magam, majd én is közelebb hajoltam.

- Semmit. - mondtam szomorúan - ott van nekem Jake és nem szeretném megbántani. Ne haragudj.

- Semmi gond, remélem, azért még összefutunk. - kacsintott és mosolygott. - Azt mondtam hogy a barátod neve Jake? - kérdezte érdeklődve.

- Igen- feleltem természetesen.

- Véletlenül nem Jake Adams?- kérdezte.

- De igen. Honnan tudtad?- kezdett nagyon érdekelni a dolog.

- Ő a legjobb haverom. Bár már egy hete nem beszéltem vele. Hogy van? - érdeklődött.

- Ő jól van. Éppen táborban van.

- Akkor ezért nem veszi fel a telefont. Hallottam már rólad. Soka szokott mesélni a barátnőjéről. Most végre megismertelek. Tényleg olyan szép vagy, ahogy mondta. - majd elmosolyodott.

Éreztem, hogy elpirulok. Nem, én nem szoktam elpirulni. Viszont indulom kell.

- Ne haragudj, de most mát tényleg mennem kell. Örülök, hogy megismertelek. Majd beszélek vele. Akkor szia.

Amanda és Emily igen mérgesen néztek rám a távolból, de nem érdekelt. Amikor Blair visszaér hozzájuk Amanda, elnevette magát, és rám nézett. Én vissza mosolyogtam, és ebből megértette, hogy csak egy kis időt szeretnék nyerni. Elindultak, de Amanda minden percben visszanézett, és nevetett. 15 év barátság után még szép, hogy tudja minden gondolatom, elvégre én is tudom, hogy ő mire gondol. Most épp arra, hogy soha nem fogok megváltozni, a kék szem mindig is a gyenge pontom lesz. Különben is, nem mondhatja, hogy David nem helyes. David ismét megszólalt.

- Szia. - majd elővette a sármos mosolyát. - Remélem nemsokára látjuk egymást. - hallottam a hangját most már a hátam mögül.

A táborban

Amikor felértem a szobába, Amanda szinte letámadott. Elkezdett faggatni, és addig nem is hagyott békén, amíg meg nem eredt a nyelvem. Elmeséltem neki az egész sztorit, a táskámtól a  telefonszámom megadásáig. Itt megálltam, és ő a nagy barna szemeivel csak nézett rám. Egyszer csak eszébe jutott valami, és egyből elkezdett faggatni.

- Aztán mi történt? - kérdezte izgatottan.

- Megmondtam neki, hogy én most boldog vagyok, és hogy nem a karom megbántani Jake-et. Ekkor viszont ezt kérdezte: "Véletlenül nem Jake Adams a barátod?"

- Ismeri Jake-et? - csodálkozott Amanda.

- Még nem fejeztem be. Azt mondta, hogy Jake a legjobb barátja. - meséltem tovább.

- Wow!  Ez izgi. - lelkesedett Amanda.

- Amanda, én flörtöltem vele. - vallottam be.

- Jajj.. Nem tudhattad, különben is az elmondásod alapján ő kezdte. - vigasztalt Amanda.

- Átmegyek Jake-hez. - jelentettem ki. - Szerintem ma ott alszom, úgyhogy ne várj meg.

- Redben. Ne feledd, ma vagytok együtt két éve. Bulizatok. - bízatott fel Amanda.

- Akkor megyek is. - mondtam, majd kiléptem az ajtón.

Jake szobája a miénk alatt volt, ezért nem kellett olyan sokat mennem. Mikor odaértem, bekopogtattam. Jake kinyitotta az ajtót, én pedig a nyakába ugrottam.

- Meglepetés! - kiáltottam boldogan, s közben becsuktam az ajtót.

Kigomboltam az inge felső két gombját, és felhúztam a szám sarkát, minta ez nem tetszene, ezért tovább gomboltam. Mivel táncos volnék, vagy mi, a lábammal lekapcsoltam a villanyt.

2. fejezet - A nagy találkozás

Megérkezett a 2. fejezet... :) Jó szórakozást, remélem tetszeni fog. A komikat most is várom.

A medence szélében kapaszkodva csukott szemmel éppen a lebegést gyakoroltam,  mikor éreztem, hogy valami eltakarja napot. Valaki fölém hajolt. Kinyitottam a szemem és a medence partján megpillantottam Jake izmos testét, és gyönyörű kék szemeit. Ő rám mosolygott, én pedig vissza rá. A következő pillanatban, kinyújtotta felém a karját, hogy kihúzzon a vízből. Egy kicsit kérettem magam, de aztán megfogtam a kezét, és hagytam, hogy kiemeljen a vízből. Ma van pontosan két éve, hogy együtt vagyunk, gondoltam felfrissítem az emlékezetét.

- Jó reggelt!- súgta a fülembe, miközben átkarolt.

- Jó reggelt!- suttogtam vissza. - Tudod milyen nap van?- kérdeztem cselesen, mert tudtam, hogy a válasz az lesz, hogy "hétfő".

- Persze, hétfő. - Felelte vigyorogva.

Na tessék, Jake nyitott könyv vagy, jobb ha vigyázol, úgy ismerlek, mint a tenyerem!

- Egyébként - folytatta- Két évvel ezelőtt ezen a napon jöttünk össze. Azt hitted, hogy elfelejtettem, igaz?

- Nem- mondtam, hiszen ez egy kegyes hazugság. - nem gondoltam ilyesmire.

Mire ő elmosolyodott, és folytatta:

- Kedves tőled, hogy mára "szabadnapot" adtál, hiszen ez a tábor első napja, és ez így pont jó mindenkinek.

- Csakugyan? Merthogy? - kérdeztem kíváncsian.

- Igen, mert így holnap a többiek megújult erővel kezdhetnek készülni a versenyre. - mondta vidáman.

- Ahogy mi is. - szakítottam félbe.

- Jól mondod, és a mai napot mi is felhasználhatjuk arra, hogy együtt lehessünk. Most legalább nem csak a levegőbe dobálhatlak, hanem a vízbe is.

Ahogy ezt kimondta felkapott, és a medencébe hajított. Most nem spóroltam a hangommal, jó nagyot sikítottam. Amikor sikerült kimásznom, a medence szélén lekiáltottam magam.

- Csapat figyelem! Fontos dolgot szeretnék elmondani.

Persze, hogy senki sem figyelt rám, ezért újból próbálkoztam, most a csapatnevünkkel.

- Sharks!

Erre mindenki rám figyelt, ezt már szeretem.

- A mai napon mindenki azt csinál, amit szeretne. Viszont holnaptól kezdődik a kemény munka! Ebédnél találkozunk. - majd hátat fordítottam, és elindultam fel a szobámba. Jake követett.

- Átöltözöm. - közben elindultam a fürdőszoba felé. - Van mára valami terved? - kérdeztem reménykedve, mivel nekem semmi ötletem nem volt.

- Van. De ez meglepetés!- kacsintott rám.

- Már alig várom. - majd bementem a fürdőbe.

10 perccel később.

- Mehetünk?- kérdezte Jake.

- Én kész vagyok, és kimentem a fürdőből.

Egy világoskék sortot viseltem, egy piros vállpánt nélküli pólóval. A hajamat felkötöttem, a szememet kihúztam, és egy kis szempillaspirált is használtam és a számra egy kis átlátszó szájfényt dobtam fel. A magas sarkú papucscipőmet vettem fel, amiben sokkal magasabb voltam. Csupán 165 cm voltam, ami azért nem túl magas, ha egy 17 éves lányról van szó. Jake alaposan végigmért, majd megszólalt.

- Nagyon csinos vagy. - s közben le sem vette rólam a szemét.

- Köszönöm. - majd a nyakába ugrottam. - olyan boldog vagyok. - mondtam és közben felnéztem a az arcába.

- Én is kicsim, én is. - és erősebben ölelt.

- Induljunk. - és előre mentem.

- Mi lesz az ebéd? - hallottam Jake hangját a hátam mögül.

- Nem tudom, de mindegy is, farkaséhes vagyok. - ezt a mondatot már az ebédlőben mondtam ki.

A többiek a hátsó asztal körül ültek, és integettek nekünk. Elvettük az előre kikészített tálcákat, majd választhattunk, hogy mit eszünk ebédre. Én paradicsom levest választottam, sült hallal, hasábburgonyával és salátával. Jake ugyanezt vette, saláta nélkül. Aztán odamentünk az asztalhoz és leültünk egymás mellé.

- Na jó napot - köszönt Amanda- azt hittük elnyelt a föld titeket.

- Hát még megvagyunk. - válaszolta Jake mosolyogva. - Nem vesztünk el.

- Csak felmentünk a szobába. - súgtam oda Amanda felé.

- Tényleg? Mégis mit csináltatok ennyi ideig a szobában? - húzta fel a szemöldökét Harry.

- Átöltöztem- jelentettem ki már szinte vihogva Harry arckifejezésétől.

- Biztos, hogy csak ez történt? - vihogva Vicky szólt bele a beszélgetésbe.

Vicky nagyon jó táncos és jó barátnő, bár tudni kell szór bírni, mert amúgy nem túl beszédes. Ám amint akad valami pletykálni való, vagy valami szaftos téma kerül terítékre megered a nyelve. Vicky jól nézett ki, szép hosszú fekete haja kiengedve lógott a vállára, nagy barna szemei pedig csillogtak.

- Igen Vicky biztos. - most már a nevetéstől nem is lehetett hallani, hogy mit mondtam.

- Tudjátok mire gondoltam? - tette fel a kérdést Emily.

- Elvileg senki sem gondolatolvasó- vágott vissza Blair.

Emily és Blair, nagyon jó barátnők voltak, gyakran szerveztek kisebb bulikat, amiken mint a csapat kapitánya én mindig részt vettem. Személy szerint mindenkit szertettem a társaságból, elvégre ők az én csapatomat alkották.

- Jól van. - folytatta Emily - mit szólnátok hozzá, ha elmennénk délután vásárolni. Ezt persze csak a lányoktól kérdeztem.

- Milyen kár, én is menni akartam - szólt hozzá - Tyler.

- Azt mindjárt gondoltam- vágtam hozzá. - Amúgy én benne vagyok.

- Én is. - csatlakozott Amanda a kis csapathoz.

- Hát te nem akarsz jönni? - kérdeztem meglepődve Vanessát.

Vanessa volt az a lány, aki ha meghallotta a vásárlás szót, egyből ugrott.

- Tudom, hogy furán hangzik, - kezdte halkan a lány - de most inkább kiélvezem a medencét, kegyetlen meleg van.

- Rendben, akkor siessünk, mert egyre melegebb lesz. - sürgettem meg  a békésen üldögélő csapatot.

- Mehetünk - állt fel Amanda.

- Indulás - lódult meg egyszerre Emily és Blair.

- Akkor sziasztok. - köszöntem el  a csapattól, és egy csókot nyomtam Jake szájára, majd odasúgtam- várom a meglepetést.

- Szia. Ne félj megkapod. - mosolyodott el, majd még egyszer megcsókolt és elengedett.

Pár óra múlva az egyik bolt előtt.

- Én ide még be akarok menni, mielőtt visszamennénk. - mondta Emily és közben kiskutya szemekkel pislogott.

- Rendben, de ez az utolsó ahová bemegyünk. - felelte Amanda.

- Katherine, te nem jössz - szólt oda hozzám Blair, mivel úgy döntöttem leülök a közeli padra, mert igencsak melegem volt.

- Nem, menjetek csak, de siessetek - hadartam el a választ.

A táskám magam mellett volt a padon, mivel túl nehéz lett  a sok összevásárolt holmi miatt. Egy kicsit elbambultam, nem tagadom. Amikor viszont oldalra fordítottam a fejem láttam ,hogy valaki attól  a padtól szalad, amelyiken én ültem. A kezében az én kis táskám volt.

- Hé - kezdtem kiabálni - valaki segítsen, ellopták a táskám.

De mire észbe kaptam egy igen jóképű, magas, izmos srác állt előttem, kezében  a táskámmal.

- Ez úgy hiszem a tiéd - mondta igen sármosan.

Én pedig elkövettem a legnagyobb hibát, amit csak lehetett, belenéztem a gyönyörű kék szemébe, és elvesztem.