2. fejezet - A nagy találkozás

Megérkezett a 2. fejezet... :) Jó szórakozást, remélem tetszeni fog. A komikat most is várom.

A medence szélében kapaszkodva csukott szemmel éppen a lebegést gyakoroltam,  mikor éreztem, hogy valami eltakarja napot. Valaki fölém hajolt. Kinyitottam a szemem és a medence partján megpillantottam Jake izmos testét, és gyönyörű kék szemeit. Ő rám mosolygott, én pedig vissza rá. A következő pillanatban, kinyújtotta felém a karját, hogy kihúzzon a vízből. Egy kicsit kérettem magam, de aztán megfogtam a kezét, és hagytam, hogy kiemeljen a vízből. Ma van pontosan két éve, hogy együtt vagyunk, gondoltam felfrissítem az emlékezetét.

- Jó reggelt!- súgta a fülembe, miközben átkarolt.

- Jó reggelt!- suttogtam vissza. - Tudod milyen nap van?- kérdeztem cselesen, mert tudtam, hogy a válasz az lesz, hogy "hétfő".

- Persze, hétfő. - Felelte vigyorogva.

Na tessék, Jake nyitott könyv vagy, jobb ha vigyázol, úgy ismerlek, mint a tenyerem!

- Egyébként - folytatta- Két évvel ezelőtt ezen a napon jöttünk össze. Azt hitted, hogy elfelejtettem, igaz?

- Nem- mondtam, hiszen ez egy kegyes hazugság. - nem gondoltam ilyesmire.

Mire ő elmosolyodott, és folytatta:

- Kedves tőled, hogy mára "szabadnapot" adtál, hiszen ez a tábor első napja, és ez így pont jó mindenkinek.

- Csakugyan? Merthogy? - kérdeztem kíváncsian.

- Igen, mert így holnap a többiek megújult erővel kezdhetnek készülni a versenyre. - mondta vidáman.

- Ahogy mi is. - szakítottam félbe.

- Jól mondod, és a mai napot mi is felhasználhatjuk arra, hogy együtt lehessünk. Most legalább nem csak a levegőbe dobálhatlak, hanem a vízbe is.

Ahogy ezt kimondta felkapott, és a medencébe hajított. Most nem spóroltam a hangommal, jó nagyot sikítottam. Amikor sikerült kimásznom, a medence szélén lekiáltottam magam.

- Csapat figyelem! Fontos dolgot szeretnék elmondani.

Persze, hogy senki sem figyelt rám, ezért újból próbálkoztam, most a csapatnevünkkel.

- Sharks!

Erre mindenki rám figyelt, ezt már szeretem.

- A mai napon mindenki azt csinál, amit szeretne. Viszont holnaptól kezdődik a kemény munka! Ebédnél találkozunk. - majd hátat fordítottam, és elindultam fel a szobámba. Jake követett.

- Átöltözöm. - közben elindultam a fürdőszoba felé. - Van mára valami terved? - kérdeztem reménykedve, mivel nekem semmi ötletem nem volt.

- Van. De ez meglepetés!- kacsintott rám.

- Már alig várom. - majd bementem a fürdőbe.

10 perccel később.

- Mehetünk?- kérdezte Jake.

- Én kész vagyok, és kimentem a fürdőből.

Egy világoskék sortot viseltem, egy piros vállpánt nélküli pólóval. A hajamat felkötöttem, a szememet kihúztam, és egy kis szempillaspirált is használtam és a számra egy kis átlátszó szájfényt dobtam fel. A magas sarkú papucscipőmet vettem fel, amiben sokkal magasabb voltam. Csupán 165 cm voltam, ami azért nem túl magas, ha egy 17 éves lányról van szó. Jake alaposan végigmért, majd megszólalt.

- Nagyon csinos vagy. - s közben le sem vette rólam a szemét.

- Köszönöm. - majd a nyakába ugrottam. - olyan boldog vagyok. - mondtam és közben felnéztem a az arcába.

- Én is kicsim, én is. - és erősebben ölelt.

- Induljunk. - és előre mentem.

- Mi lesz az ebéd? - hallottam Jake hangját a hátam mögül.

- Nem tudom, de mindegy is, farkaséhes vagyok. - ezt a mondatot már az ebédlőben mondtam ki.

A többiek a hátsó asztal körül ültek, és integettek nekünk. Elvettük az előre kikészített tálcákat, majd választhattunk, hogy mit eszünk ebédre. Én paradicsom levest választottam, sült hallal, hasábburgonyával és salátával. Jake ugyanezt vette, saláta nélkül. Aztán odamentünk az asztalhoz és leültünk egymás mellé.

- Na jó napot - köszönt Amanda- azt hittük elnyelt a föld titeket.

- Hát még megvagyunk. - válaszolta Jake mosolyogva. - Nem vesztünk el.

- Csak felmentünk a szobába. - súgtam oda Amanda felé.

- Tényleg? Mégis mit csináltatok ennyi ideig a szobában? - húzta fel a szemöldökét Harry.

- Átöltöztem- jelentettem ki már szinte vihogva Harry arckifejezésétől.

- Biztos, hogy csak ez történt? - vihogva Vicky szólt bele a beszélgetésbe.

Vicky nagyon jó táncos és jó barátnő, bár tudni kell szór bírni, mert amúgy nem túl beszédes. Ám amint akad valami pletykálni való, vagy valami szaftos téma kerül terítékre megered a nyelve. Vicky jól nézett ki, szép hosszú fekete haja kiengedve lógott a vállára, nagy barna szemei pedig csillogtak.

- Igen Vicky biztos. - most már a nevetéstől nem is lehetett hallani, hogy mit mondtam.

- Tudjátok mire gondoltam? - tette fel a kérdést Emily.

- Elvileg senki sem gondolatolvasó- vágott vissza Blair.

Emily és Blair, nagyon jó barátnők voltak, gyakran szerveztek kisebb bulikat, amiken mint a csapat kapitánya én mindig részt vettem. Személy szerint mindenkit szertettem a társaságból, elvégre ők az én csapatomat alkották.

- Jól van. - folytatta Emily - mit szólnátok hozzá, ha elmennénk délután vásárolni. Ezt persze csak a lányoktól kérdeztem.

- Milyen kár, én is menni akartam - szólt hozzá - Tyler.

- Azt mindjárt gondoltam- vágtam hozzá. - Amúgy én benne vagyok.

- Én is. - csatlakozott Amanda a kis csapathoz.

- Hát te nem akarsz jönni? - kérdeztem meglepődve Vanessát.

Vanessa volt az a lány, aki ha meghallotta a vásárlás szót, egyből ugrott.

- Tudom, hogy furán hangzik, - kezdte halkan a lány - de most inkább kiélvezem a medencét, kegyetlen meleg van.

- Rendben, akkor siessünk, mert egyre melegebb lesz. - sürgettem meg  a békésen üldögélő csapatot.

- Mehetünk - állt fel Amanda.

- Indulás - lódult meg egyszerre Emily és Blair.

- Akkor sziasztok. - köszöntem el  a csapattól, és egy csókot nyomtam Jake szájára, majd odasúgtam- várom a meglepetést.

- Szia. Ne félj megkapod. - mosolyodott el, majd még egyszer megcsókolt és elengedett.

Pár óra múlva az egyik bolt előtt.

- Én ide még be akarok menni, mielőtt visszamennénk. - mondta Emily és közben kiskutya szemekkel pislogott.

- Rendben, de ez az utolsó ahová bemegyünk. - felelte Amanda.

- Katherine, te nem jössz - szólt oda hozzám Blair, mivel úgy döntöttem leülök a közeli padra, mert igencsak melegem volt.

- Nem, menjetek csak, de siessetek - hadartam el a választ.

A táskám magam mellett volt a padon, mivel túl nehéz lett  a sok összevásárolt holmi miatt. Egy kicsit elbambultam, nem tagadom. Amikor viszont oldalra fordítottam a fejem láttam ,hogy valaki attól  a padtól szalad, amelyiken én ültem. A kezében az én kis táskám volt.

- Hé - kezdtem kiabálni - valaki segítsen, ellopták a táskám.

De mire észbe kaptam egy igen jóképű, magas, izmos srác állt előttem, kezében  a táskámmal.

- Ez úgy hiszem a tiéd - mondta igen sármosan.

Én pedig elkövettem a legnagyobb hibát, amit csak lehetett, belenéztem a gyönyörű kék szemébe, és elvesztem.